A horvátok ezen versenyén még egyik évben sem jártam. A nagy kérdés az az volt, hogy a Pikanto, valóban elöbbre visz, mint a régi hajóim, vagy a Naviga VB-n látott sebesség nem több, mint délibáb.

Három hajós csapattal mentünk és féltem attól, hogy nem lesz nagy mezőny, hiszen a horvátok idén nem olyan aktívak, Szerencsére Gyuláék is jöttek Erdélyből, így öt hajóval tudtuk növelni a valóban nem nagy 16 hajós helyi indulószámot. Persze azért az utolsó IOM VB 1, 5, 8, 12 és 28. helyezettje ott volt. Csak a harmadik hiányzott. Magyarul a mezőny nem volt gyenge. Csak a szokásos. Hozzá mérhető csak az ausztrál és az angol talán.

Na, ennek szellemében szóltak az elvárásaim, ami összeségében ugyan nem, de részeiben mindenképpen felülmúlódtak. Míg eddig örültem, hogy a B csoportból az A csoportba kerültem néha, most folyamatosan az élbojban vitorláztam és komoly ellenfele voltam az egész brigádnak.

Az elején némi bizonytalansággal indult, de hamarosan bele lendültem és bár elöször  azt hittem, hogy csak véletlenül, de utána már biztosan ott vitorláztam az élmezőnyben. Oly annyira, hogy az első napot egy bután elrontott bójavétel miatt nem a harmadik, hanem az ötödik helyen zártam. Ezen a napon a szél időnként katasztrófális volt és jobban hasonlított az agárdi déli szélhez, mint tengeri időhöz.

Az este egy hajón sörözéssel és grillhús fogyasztásával telt, majd viszonylag gyorsan –már nyolckor – nyugovóra tértünk....

A következő reggel szerintem nem volt melegebb mint mondjuk Budapesten, de határozottan jobb szél fújt. Hamarosan elkezdtük a regattát, ami eleinte nem indult valami fényesen. Azután hirtelen belemelegedtem. Egy hatodik hely után, egy késleltetett lúv rajttal nyertem egy futamot, úgy, hogy a második cirkáló szakaszban még el is tudtam lépni a mezőnytől. Ezzel már haza is mentem volna, de következő futamot megint megnyertem, most éppen úgy, hogy harmadik voltam a befutó szakaszig, ahol is az első kettő annyira nem figyelt rám, hogy a kínálkozó lehetőséggel sikerült élnem. Én erre a két dologra annyira nem számítottam, hogy komolyan megkönnyeztem a dolgot. Persze csak titokban.

Ezután már csak a fekete leves jött. Elfogyott a szufla és sokat hibázva végig kinlódtam a maradék futamokat. Volt olyan, hogy négyszer köröztem egy futamban. Hol bója érintésért, hol egyéb szabálytalanságért.

Ami tény:

- nincs mese, végre egy négy éves álom közelébe kerültem. Fel tudom venni a versenyt az általamnak  a világ legerősebbjének tartott rcvitorlás mezőny elejével.

- Fejbe iszonyatosan elfáradtam. Ez lesz a következő lépcső. Itt csak úgy jutok elöbbre, hogy amennyire lehetséges ebben a mezőnyben vitorlázom.

- A Pikanto jelenleg a világ egyik, ha nem a legjobb IOM hajója. Más nem is bizonyítja, jobban, mint hogy az első 10 ilyen hajóval versenyzett.

De, hogy ne csak magamről beszéljek néhány gondolat a többiekről:

- Forrai Csabának nagyon hiányzott a sebesség. Nem sok kétséget hagy számomra, ha hasonló hajója lenne, mint nekem, akkor komolyan számolni kéne vele itt is. Most 15. lett.

- Szathmári Miki jól állja a sarat. Ahoz képest, hogy csak tavasszal kezdett el vitorlázni jó részeredményeket tudhat magáénak.  Most 14. lett.

A verseny persze itt oltári kemény. Nem lehet kettőt-hármat büntetlenül hibázni, mint itthon. Itt azonnal megbosszúlja magát az első hiba is.