Lassan hűséges fegyverhordozómmá, fotósommá, videósomá avanzsáló Szanya társaságában éjszaka kettőkor indultam Splitbe. Háromra terveztem az indulást, de nem tudtam aludni, így elindultunk egy órával elöbb. Ami késöbb kiderült nem volt rossz döntés.  A GPS szerint az Agárd-Split távolság hat és fél óra alatt legyűrhető- Persze ha minden rendben van.

Mielött átértünk volna a Dinári hegységen, az autópályát lezárva találtuk. Nagyban dübörgött a Bóra az Adriai tenger egyik legdurvább szele, olyan erővel, hogy járhatatlan volt az út és a régi két sávos hegyi ösvényen kellett tovább haladnunk a partig. Ezzel egy órát vesztettünk, de időben megérkeztünk még így is.

Gyönyörű napsütés és kemény szél fogadott minket. Oly erős, hogy az eredetileg kijelölt pályán a nagy hullámzás miatt nem is lehetett versenyezni, így beköltöztünk a kikötőbe. Mindez hosszas tökölődés árán sikerült elérni és kezdett a legrosszabb sibeniki pillanatokra hasonlítani az egész. Szerencsére egykor sikerült végre elrajtolni és csak csöppet voltam pipa, hogy milyen korán indultunk feleslegesen.

Én nem tudom, de a selejtező futamokban rendre jobban megyek mint a késöbbiek folyamán. Most is szinte kisujjból második lettem a 28 indulót három részre osztó rendszer A futamán. Így rögtön a legerősebb csoportban kezdtem a futamokat. A pályán a szél elég csikos és pöffös. Nem kezdek rosszul. Elsőnek értem volna fel, de sajna elfelejtettek megadni egy belső helyet. Legalább hárman. A gond csak az volt, hogy nem emlékeztem az azt megelőző szituációra és nem voltam biztos a dolgomba. (késöbb a fényképeken láttam, hogy nekem volt igazam.) De nem is ez volt a gond, hanem, hogy az orrvitorla kötele ráhurkolódott az egyik fülecskére (Hiába Csóka Laci ezt már Szencen is megjósolta)  és nem is engedte el magát csak egy DNF árán.

Mentek a futamok. Keményen küzdöttem, a taktikai húzásaim rendre bejöttek, de az A csoportban nem voltam stabil. A B viszont nem okozott gondot, így igazán mindig feljutottam és nem voltak vészes helyeim. A Bóra bezzeg nem csökkent, hanem nőtt. Nagyon komoly bajban voltunk amikor az A riggel fetrengtünk úgy, hogy sem megfordulni, sem meghalzolni nem tudtunk a nyomásban és a sziklákról szedtük össze a hajót. Egy futamot buktam így. Végül az első nap végén 12. voltam 2, dnf, 9, 11, dnf helyekkel ami jól mutatja, hogy mennyire megnyírbálta a mezőnyt a szél.

Nap végén sikerült egy szállodai szobát szereznünk nem túl olcsón, de ez tanúságos volt. Vagyis előre le kell zsírozni a szállást, mert nem túl optimális így rendezni azt. Bár tavaly óta a nevezési díj  50%-al emelkedett, de most adtak hozzá egy remek vacsorát is. Látszik, hogy egy felfele ívelő sport ez ott. A horvátok unszolás nélkül eljönnének hozzánk versenyezni. A rijekai csapat elég lelkes. Sajnos a tavaszi versenyünk egybe esik az ő bajnokságukkal, így biztosan nem jönnek. Említettem a Sukoró regattát, de inkább az IOM flottát kéne megalakítanunk és elhívni őket az első bajnokságunkra.

Másnap a szállodai reggelinél szembe futottunk a tavalyi nagy ellenségemmel a hideg vízben ázó virslivel. De a helyzet annyira nem volt durva és tulajdonképpen elég jól  bereggeliztünk és mehetett a menet.

Ment is. De gyengébben mint tegnap. Talán kipihenhettem magam túlságosan. A rajtjaim, ha nem is voltak rendben, de sokkal jobban ment mint Rogoznicában, A szél is gyengült. A kikötő elött már megjelentek a Laseresek edzeni. Mi meg bent küzdöttünk.  Igazán szerencsém sem volt, de délután kettőkor úgy döntöttem, hogy megkockáztatom a B rigget. A B futamban majdnem be is jött. Az elején elég jól el tudtam lépni, de utána a leállóban ketten is utólértek. De így is megvan az A csoport. Na az meg jön egyből. Csak én vagyok B riggel, de idő nincs cserélni. Végül elindul a futam, de végképp elmegy a Bóra ereje és esélyem sincs. Kapok egy egész szakaszt. De a B rigg is egyben van. Kellően bevitorláztam.

Meglepetésemre vége a napnak kettőkor. Mehetünk haza. Gyors eredményhírdetés. Rég volt ilyen. Nem tökölődtek, de az látszik, hogy mennyire fontos nekik az internetes kommunikáció. A horvát IOM fórumon legtöbbet hozzászóló tag is kapott egy díjat. Kicsit irigykedtem. Rövid búcsúzkodás, majd irány haza. Haza tényleg hat és fél óra az út, mert sem köd, sem szél nem akadályozott.

Van néhány gondolatom az új Bantock designról. A neve Picanto. A hajóval elöször indult az a Robert Grubisa aki tavaly tavasszal itt járt és vert rommá minket. Tulajdonképpen első látásra nagyon hasonlít a Topikora, de másodikra már látszanak az apróbb különbségek is.  A hátsó rész kialakítása nagyon hasonlít a mai gyors nagyhajókra olyanokra mint a VOR70-es vagy az Open 60-asok új generációja. Szögletes a második harmadban elfogyó vonalvezetése egy hangyányit hasonlít a régi Tinto designra. A hajótest vonalvezetése egyebekben Topiko, kivéve az orrfedélzetet, ahol sokkal szögletesebbé vált  a forma.  A hajó véleményem szerint szebb mint a Topiko, de elfogult vagyok a dologgal, mert a Tacktic designban is terveztünk és tervezünk ilyen szögletet.

A dubrovniki csapat kitalálta, hogy nem mindig jó, ha azonos hajókkal versenyeznek (jó duma) és az egyik srác egy Brad Gibson (Disco tervező) által tervezett hajó licencét vette meg és csinált rá saját fedélzetet. A hajó neve Karaokee, de nem nevezném tervezett hajónak. Az építővel beszélgetve kiderült, hogy ad hoch módon igazgatják a hajók súlypontját és egy kicsit kisérleti jellegű az egész. Ennek ellenére a mezőnyben már van egy pár hajó. Én ezen eléggé meglepődtem. Árat nem sikerült megtudnom.

Magam ezen a versenyen a fekete Tacktic-al versenyeztem. A hajó abban különbözik a sárga verdától, hogy nagyobb kormányszervó hátrébb van belerakva. Talán ezért éreztem úgy, hogy jobban muzsikál erős szélben mint a másik. De lehet, hogy tévedek...

A 28 hajóból 13. helyen végeztem, amire nem vagyok igazán büszke, de a végeredményt még nem láttam és lehet, hogy statisztikailag nem rossz. Persze nagyon örülnék, ha bejutnék az első tízbe ebben a mezőnyben.